Sertés tüdő paraziták
A paraziták szerepe a természetszerû "bio" állattartásban Oldalszám: Dr. Merényi László A természetes körülmények között történõ állattartásnak sokféle elnevezése forog közszájon. Ezek mindegyike mögött tulajdonképpen azt kell érteni, hogy az évek során a minél gyorsabb eredmény elérése érdekében a mesterséges környezetbe szorított állatoknak a termelékenységre koncentrálva optimalizált takarmányozása helyett, elsõsorban — és lehetõség szerint — természetes táplálékforrást, — bizonyos korlátokon belül — szabad mozgást, természetes életteret biztosítva igyekszünk állati terméket elõállítani. Az ilyen állattartásból származó egészséges termékek elõállításának lehetõsége egyre többet szerepel a médiákban és folyamatosan egyre sertés tüdő paraziták hívet szerez magának.
Aszkaridózis Milyen kór támadta meg, s hogyan nyerhetné vissza az egészségét? Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre Szijus Attila técsői állatorvos válaszol. A betegség kortól független, előfordulhat, hogy már a magzat megkapja a fertőzött kocától, vagy a megszületett malac szervezetébe szopás közben, az anyatej útján kerülnek be az élősködők, többnyire pedig a szilárd takarmányra való áttérést követően juthatnak be a paraziták a disznók testébe.
A féreg petéi bárhol előfordulhatnak a környezetben, belekeveredhetnek az állatok takarmányába, s a fertőzött egyedek ürülékével is kikerülhetnek a szabadba. A sertések már az ólban elfogyaszthatják a székletet, ha pedig a gazda csak szétszórja a ganéjt a kertjében, a peték bekerülhetnek a földbe, a füvek gyökerei közé, s amennyiben a kistermelő nem szórja le jól a földet a sertéseknek szánt fűcsomókról, akkor a rájuk tapadt peték is megfertőzhetik a jószágot.
A petéknek a szervezetbe való bekerülésétől a nemileg érett aszkaridák kifejlődéséig sertés tüdő paraziták, mint egy hónap telik el. Különösen veszélyes a kismalacokra, mert elzárhatja, illetve átfúrhatja a beleiket, s ezek a károsodások egy nap alatt elpusztítják a fiatal állatokat. A betegség legjellemzőbb tünete a gyakori, nyálkás köhögés, emellett a jószág bágyadttá válik, alig eszik, lesoványodik, miközben — mivel a beleit ellepik a paraziták — némileg megnő a has térfogata, magyarán: a disznó felfúvódik.
Láz, illetve hasmenés viszont ritkán fordul elő, s ezek a szimptómák is inkább csak a malacokra sertés tüdő paraziták. Porként adjuk be például a Sertés tüdő paraziták vagy az Albendazolt, egyszeri alkalommal, de ha a jószág ismét megfertőződne, egy hónap elteltével újból lekezeljük a sertést.
Az injekciók között pedig megemlíthetem a Levamisolt, illetve az Ivermectint, melyeket szintén egy alkalommal adunk be a jószágnak. S mivel az állatok könnyen megfertőződhetnek, a sertés élete folyamán többször, legalább négyszer-ötször meg kell ismételni a féregtelenítést.
Legtöbben azt tudják róluk, hogy akár súlyos betegséget is okozhatnak. De vajon ismerik őket pontosan? Megpróbálom röviden összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat róluk. Elsősorban az, hogy a gazdaállat vagy gondos stratégiájuk által kiválasztott több gazdaállat energiáját, szöveteit, testnedveit használja fel, sőt több alkalommal megváltoztatja viselkedését, fejlődését, természetes félénkségét — bátorságát. Nemcsak az állatot, hanem az embert is megtámadhatják, s szállítóként használják fel.
A megelőzés végett pedig azt tanácsolom a gazdáknak, hogy naponta takarítsák ki a disznóólat, a ganéjt ne szórják szét a kertben, hanem gyűjtsék egy meghatározott helyre, majd fedjék le földdel. Rothadási folyamat indul be, s hő termelődik a trágyában, ami elpusztítja a petéket.
