Jótékony paraziták a természetben
Kategóriák Természet Kiderült miért menekülnek meg a genetikai paraziták a természetes kiválasztódástól Az emberi genom majdnem felét genetikai paraziták alkotják jótékony paraziták a természetben transzpozonok, plazmidok, vírusok és más genetikai elemek.
Ezekben mind az a közös, hogy a jelenlétüknek nincsen semmilyen előnye — és bizonyos esetekben épphogy negatív hatásai lehetnek. A genetika egyik legnagyobb felfedezése volt, hogy ezek a genetikai paraziták ennyire széles körben és ekkora mértékben vannak jelen. Ez azonban felvet több kérdést is, amire máig nem találtak választ.
Szerző: Dr. Podlupszki Csaba Gasztroenterológus Mire képes a bélféreg? Felnőtteknél is előfordul a végbélgiliszta A szervezetünkben - a bélrendszerben, az izmokban, a szemben és az agyban - élő bélféreg sokáig képes rejtőzni, jelenléte később fájdalmas, kellemetlen és súlyos tünetekkel járhat.
Ezek közül a legalapvetőbb, hogy a genetikai paraziták, hogyan is voltak képesek ilyen hosszú ideig fennmaradni, annak ellenére, hogy evolúciós szempontból negatívak a hatásaik? Általánosan a természetes szelekció gondoskodik arról, hogy az egyedek túlélése szempontjából káros gének ne maradjanak fenn, azonban látszólag az önző génekkel nem tudott végezni.
Dobozlámpakészítés és csalánevés a természetben!
Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet kutatóinak legújabb tanulmánya szerint, az önző gének fennmaradásában és terjedésében fontos szerepe lehet a horizontális géntranszfer folyamatnak. A horizontális géntranszfer során az organizmusok közötti genetikai információ átadás nem a hagyományos szülő-utód folyamatok során kerül át.
Például egy adott élőlény közvetlen juthat genetikai anyagokhoz egy másik élőlénytől — ami akár egy másik fajból is származhat — vagy a környezetből. A genetikai paraziták számára ez a folyamat lehetőséget ad az új gazdatestek megfertőzéséhez, amivel ellensúlyozni tudják a természetes szelekció hatásait.
Azonban korábbi kutatások szerint a horizontális géntranszfer valószínűleg önmagában nem elég ahhoz, hogy a genetikai jótékony paraziták a természetben hosszú távon is fennmaradjanak. Viszont később kutatások szerint a horizontális géntranszfer ütemének variációja már lehetővé teheti a fennakadásukat.
Most a kutatók rengeteg a adatot vizsgáltak a mikroorganizmusok közötti genetikai parazita átmenetekről és ezekből megállapították, hogy minimum mekkora horizontális géntranszfernek kell ahhoz lennie, hogy az önző gének hosszú távon is fenn tudjanak maradni. A kutatóshoz jótékony paraziták a természetben matematikai modelleket és genetikai összehasonlításokat is végeztek, amivel meg tudták határozni, hogy a különböző tényezők, hogyan hatottak a genetikai paraziták terjedésére és fennmaradására.
A kutatók eredményei szerint annak ellenére, hogy a kritikus horizontális géntranszfer függ a természetes kiválasztódás erejétől és a gének kiesésének ütemétől, mégis a tipikusa horizontális géntranszfer ütem elegendőnek tűnik ahhoz, hogy a paraziták hosszú távon is fenn tudjanak maradni.
Az eredmények arra is magyarázattal szolgálnak, hogy a különböző típusú paraziták miért használnak más és más stratégiákat. Például a szelekció során nagy eséllyel jótékony paraziták a természetben paraziták számára nagyobb mértékű horizontális géntranszferre van szükség, amihez autonóm mechanizmusokat kell kialakítaniuk vagy más autonóm parazitákhoz kell kapcsolódniuk, potyautasként.
A kevésbé káros paraziták előtt már több lehetőség van, ezek például a gazdatesten belüli sokasodással is fenn tudják tartani magukat. Annak ellenére, hogy az önző géneknek nincsenek jótékony hatásai mégis a korai élőlények és a genetikai paraziták közötti versenynek fontos szerepe lehetett bizonyos jelentős evolúciós eseményekbe az jótékony paraziták a természetben fejlődésének történelmében.
Olvass tovább Mitől alakul ki a macskaszőr-allergia?
Ez a verseny például olyan mechanizmusok megjelenését okozhatta, mint a zárt sejtek és a többsejtű életformák megjelenése, ezen felül a folyamatos csatájuk miatt az élőlények ellenállóbbá is válhatnak a más parazita fertőzésekkel szemben.
A kutatás következő lépésében a kutatócsapat különböző genetikai parazita osztályok vizsgálatára fog fókuszálni, ezzel pontosabb képet adva arról, hogy milyen kölcsönhatás van a különböző önző gének között.
